2011. március 22.

---

Most nem írok egy darabig, mert úgy tűnhet, hogy semmi mást nem tudok, csak siránkozni és nyavalyogni. :(

Mindenki a saját sorsának kovácsa, nem hagyom, hogy a munka legyűrjön.

Majd visszatérek...egyszer...valamikor...

...

Dolgos hétköznapok. De ezen kívül semmi. Szarul érzem magam, ez van. Mert olyan rossz, hogy unalmasnak érzem az életemet. Munka, munka, munka és ennyi. Hétvégén valahova el kell mennünk kettesben, mert ez így nem mehet tovább. Figyelnünk kell egymásra és életben kell tartani ezt a hihetetlenül jó és érős érzést, ami bennünk van. Halálosan szeretem a párom és nem akarom, hogy a munka és a fásultság tönkretegyen emberileg és lelkileg.

2011. március 21.

Hétfő - "újult" erővel...

Hiába van hétfő, én cseppet sem pihentem ki magam a hétvégén. :(

Komolyan mondom, LE A KALAPPAL AZ ANYUKÁK ELŐTT !!!!!!! Ugyanis számomra eléggé elkeserítő, hogy nem tudom utolérni magam a háztartásban...úgy, hogy csak magamról és a páromról kell gondoskodnom. Ez nagyon ciki !!! :( Tegnap este vasalás közben azon agyaltam, hogy vajon hogyan szakítotok időt Ti, Családos Nők mindenre ?!?!?! (Félreértés ne essék, nem teher a háztartás vezetése és a munka sem, hiszen örülök, hogy ebben a válságos időben el tudtam helyezkedni.) Szeretek dolgozni és főzni is, csak úgy örülnék, ha a nap nem 24 órából állna, mert a 24 órából legalább 10-et a munkahelyemen töltök, ami marad, az meg édeskevés. Pont azt beszéltük a párommal, hogy így szinte lehetetlen lenne gyereket nevelni, hiszen nincs az az óvoda vagy bölcsőde, ami este 7-ig 8-ig nyitva van (mert hiába telik le a munkaidőm, nem lehet eljönni). Ezek olyan dolgok, amikre még nem találtam megoldást. Ti biztosan Szupernők vagytok, hogy alig alvással helyt tudtok állni mindenhol. Tényleg gratu, mert ez nem semmi. Nekem még igencsak edzenem kell magam. :)

"Impossible is nothing." :)

2011. március 18.

Gondoskodni jó!

Kevés dolgot tudok jól csinálni, de a főzés ezek közé tartozik. :) Isteni lett a húslevesem tegnap (pedig nem igazán szeretem) !!! Elég hamar kész is lett, a Kis Betegem egy jó nagy tányérral belapátolt belőle, aztán gyorsan be is bújtattam az ágyba gyógyulgatni. Még mindig rosszul van szegénykém. :( Csak múlna már el az a vacak láz... :(

2011. március 17.

Női ösztönök

Tagadhatatlan, hogy bennem is működnek a női megérzések/ösztönök, pedig még nem is vagyok Anyuka. A Drágám beteg lett, egész éjjel lázas volt. :( Magamtól megéreztem, hogy nincs jól, úgy pattantam ki az ágyból, mintha reggel lenne (pedig éjjeli 2 volt). Lázmérés, gyógyszerbevétel, langyos vizes borogatás, majd pedig hűtőfürdő, mert hiába felnőtt, nem vitte le a lázát a gyógyszer. (Ennyit az extra gyors hatásról.) Kb. fél 4-ig méregettem a lázát, ekkorra ment le 37 °C körülire. Egyelőre jól bírom a munkahelyen, bár nem sokat aludtam (sőt szinte semmit). Remélem, hogy este emberi időben haza tudok menni, hogy főzzek egy jó húslevest Neki. Ilyen a női sors, de cseppet sem bánom, sőt. Végre kiélhetem az igazán gondoskodós énemet.

2011. március 11.

Röviden

I'm fed up.
Genug ist genug.

Ennyi!

Véleményeim...

A munkahelyemen rajtam kívül még egy női kollégám van (legalábbis ezen az emeleten). Ami nagyon jó, mert én valahogy nem bírom a női kavarásokat és egymás kibeszélését. Egyszerűen nem tudok sokáig együttműködni olyanokkal, akiknek nem őszinte egyetlen mondatuk se. Biztosan ismeritek Ti is a bájvigyoros "Jaj de jól áll ez a pulóver" vagy "De jó a hajad" típusú megnyilvánulásokat, amik mögött valószínűsíthető az irigység vagy a rosszindulat. Többször volt az ilyenekhez szerencsém, sajnos. Azt nem értettem sosem, hogy miért kell másokat kibeszélni és bántani, mikor az illető semmi rosszat nem mondott senkiről. Mert én ilyen vagyok, a légynek se tudnék ártani,sőt még annak se, aki velem bánt el vagy volt szemét. Persze, azért nem hagyom magam, mert volt már rá példa, hogy cseszegettek és egyszerűen úgy éreztem, hogy vissza kell vágnom, mert nem tűröm ezt a hangnemet.

A legtöbb nő irigy a másikra (csak azt nem tudom, miért kell irigykedni, hiszen mindenki a saját sorsának kovácsa). Én pl. nem egy "barátnőmben" csalódtam már, mert egy idő után kibukott belőlük, hogy ők üktulajdonképpen nem is tudnak őszintén örülni és barátkozni velem, mert nekem van párom, ők meg szerencsétlenek, mert ez és ez a bajuk magukkal vagy az életükkel. (Micsoda baromság ez!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) És elképesztő, hogy azért, mert rátaláltam a páromra, már nem is vagyok jó és érdekes. Mert csak addig kellettem nekik, amíg elsírták a kínjukat, hogy nekik nincs önbizalmuk stb... Pedig esküszöm, hogy én SOSEM ömlengtem, hogy ilyen meg olyan szerelmes vagyok, mert nem szokásom és nem is tartozik senkire.

Néha nagyon jó lenne, ha lennének olyan nők körülöttem, akiknek szintén van párjuk, szintén normálisak (értem ezt az értékrendre és egyéb dolgokra) és van értelmes véleményük a világról. Mert az ostoba plázacicákkal nem tudok mit kezdeni. Jó, én is szeretem a kencéket és a szépítkezést, de nem az az életcélom, hogy a szoli és a körmös között ingázzak.

Nem tudom, Ti hogy boldogultok a barátnőkkel? (Már ha vannak és meg lehet bízni bennük.)

2011. március 10.

Munka, munka, munka

Látástól-vakulásig: szinte szó szerint. Mert tény, hogy a nap végére vibrál, káprázik a szemem, ami amúgyis érzékenyebb a műtét óta (illetve alig látok az egész napos szemkigúvasztás miatt). Hosszú napok következnek. Hajtani kell, egyébként meg örülök, hogy a mai pocsék világban van állásom.

Este nem kell altatódal, az fix. Csak egy (vagy két) pohár altató bor. :)


Szívesen lennék most egy ilyen helyen, már csak a napsütés miatt is. Álmodik a nyomor!! :)

2011. március 9.

Ez már nem állapot, de tényleg...

Lehet, hogy a tavaszi fáradtság és a dekoncentráltság teszi, de ma már a 2. szelet Mars csokit (ez itt a reklám helye) ettem meg. :S Idejét se tudom, mikor vágyakoztam ennyire csoki után. De sebaj, este munka után lesz indok a mozgásra!!! :) Mondjuk, ha belegondolok, hogy az ájulás határáig lépegethetek a taposón (vagy esetleg otthon szenvedhetek majd Rubint Rékára), mert ugye a csokika, na az nem 2 kalória... Nem tudom, RR hogy csinálja, hogy még mindennapos várandósan is naponta edz...(Néha örülök, ha 10 órás munka után még haza bírom vonszolni magam.) Este akkor is tornázni kell, ha kisördögök potyognak az égből...

Hol van már a Tavasz ?!?!

Napok óta hallom tv-ben, rádióban, hogy a héten tavaszias idő lesz. DE MIKOR ?!?!? Ma szerda van és -4 °C-ig csúszott le a hőmérő higanyszála... :( /Pedig ezt az országrészt úgy emlegetik, hogy mediterrán csücsök./ Bár itt még még mindig nincs olyan hideg, mint otthon É-Mo-on, ahol a télen a -10 °C átlagosnak mondható (nappal). Minden reggel úgy indulok munkába, mint egy eszkimó, ugyanis hihetetlenül fázós vagyok. Derékmelegítő, harisnya, pulcsi stb... :) Nálam nem ritka, hogy nyáron is zokniban alszom, ha hideg van éjszaka. :)

Nem baj, ami késik, nem múlik. Addig, amíg beköszönt a Tavasz, beérem ezzel a képpel is. :)