Első bejegyzés...majd meglátom, hogy mi lesz belőle. :)
Általánosságban elmondható rólam, hogy "kicsit" aggódós vagyok. Már most, majd' 26 évesen, pedig még kis manóim sincsenek... A Párom már most tudni véli, hogy igazi aggódós-éjjel nem alvós-orvoshoz rohanós Anyuka leszek majd (mondjuk inkább ilyen legyek, mint akit nem érdekelnek a gyerekei).
Ezt azért írom, mert mostanság elég sok, az Anyai létről és az ügyes-bajos mindennapokról szóló blogot olvasok, főleg Lepkevárét. :) És lehet, hogy hülye vagyok, amiért ezt mondom, de úgy érzem, hogy nagyon-nagyon sokat kell még tanulnom ahhoz, hogy ne csak nőpalánta legyek... Mert pl. nem tudok kötni /ez talán a balkezességemből ered-pedig Anya próbált tanítani, de az istennek se ment sose :( /, se varrógéppel varrni, se emeletes, figurás tortát sütni... Vagy ezeket a dolgokat Ti sem tudtátok? Lehet, hogy még bőven ráérek?
Hát, ezeken agyalok néhanapján...
Ráérsz még mindenen aggódni!
VálaszTörlés:D
Ha vigasztal a tudat, minden jön az anyasággal együtt, mert a legjobb, legügyesebb, legtürelmesebb szeretnél lenni és az is leszel, mert a világ legnagyobb csodája a gyerek(ek)